2016-11-27

Madárkás mézeskalács szív

A rendszeres blogolás, mint olyan, rendkívűl nagy szorgalmat igényel...

Azt hiszem be is láthatjuk, végérvényesen, hogy nekem nem is megy ez a fajta folytonosság. Szóval a továbbiakban nem köteleződöm el, nem ígérek, hisz ki tudja, mi lesz. :)

Sokszor nekiálltam, vannak megkezdett posztok, általában se füle-se farka mindegyiknek, borzalom...

Most hétvégén volt egy kis időm, no meg kedvem, és arra gondoltam összedobok egy kis decoupage jellegű posztot. Valami nagyon egyszerűt szerettem volna, de mire észbe kaptam, előkerült a finomvonalas repesztő és ez tudjuk mit jelent!

Lássuk az alapanyagokat:



-fa szívecske
-aranyos madárkás szalvéta
-Finomvonalas repesztő
-Oldószeres lakk
-Alkoholos higító (ecsetkimosáshoz a lakkozás után)
-Fehér matt akrilfesték
-további matt akrilfestékek a szalvétánkkal harmonizáló színben
-Lazúr gél (gesztenye)
-Antikoló paszta (umbra)
-Kontúrozó festék (fehér)
-PVA vagy iskolai fehér ragasztó

Kezdésnek kiválasztjuk a szívecskénk világosabb oldalát, ez lesz, amire dolgozni fogunk. Kb felskiccelünk egy szívecskét, amibe majd a szalvétakép kerül. Mézeskalács szívek lebegtek lelki szemeim előtt szombaton, be is kevertem egy adagot addigra, aztán arra gondoltam, hogy kellene valami maradandót is alkotni a témában, szóval ezt próbáltam megvalósítani.


A szalvétából óvatosan tépkedjük ki a felhasználni kívánt mintát, passzintsuk a felrajzolt helyre, aztán fessük át fehérre két-három rétegben a felrajzolt motívumot.


A szalvéta legfelső rétegét leválasztjuk és felragasztjuk. (Kövezzetek meg, de én a sűrű fehér PVA-val szeretek dekupázsolni...)


A madárkák száradása után kikevertem egy halványkék színt, amivel nagyjából körbekentem őket, majd itt-ott egy kicsit belemaszatoltam a szalvétába, míg végül így nézett ki:


Következett a finomvonalas repesztő első fázisa. Namármost, aki tapasztalt dekupázsos, tudja, hogy egész eddig a kezünkben lehetett a hajszárító és a rétegek között rá-ráfújhattunk a készülő műre. Nos, ez az a pont, mikor letesszük. A finomvonalas repesztő első fázisára semmiképp nem szabad rászárítani. Megvárjuk míg szépen magától átlátszóvá szárad.


Mikor ez megtörtént jöhet a második fázis, amit ismét gyorsíthatunk a hajszárítóval. Aztán hagyjuk egy kicsit hűlni és az antikoló pasztával kiemeljük a repedéseket.



Mielőtt lelakkoztam volna a képet, átkentem lazúrral mindkét oldalt és száradás után visszacsiszatoltam picit az éleket meg itt-ott a felületet is. Miután megszáradt a madárkákon a lakk, nekiálltam a kontúrozónak...aztán jött a baki....




Maradjunk annyiban, hogy a kontúrozó terülésével volt egy kis bajom, ezért úgy döntötttem, egy kis cikkadás után visszaszedem. Igen ám, de a fa szívecske ezt nem annyira díjazta és visszajött vele a lazúr réteg is...Szóval a fa valamilyen módon kezelt...Hmm...Hát jó...

Majdnem elkeseredtem, aztán összekapartam magam és lelazúroztam újra a foltokat, majd előkaptam a szikémet egy kis koptatásra.
A végredemény nekem tetszik, annak ellenére, hogy nagyon nem így terveztem, de ítéljétek meg Ti is! :)




További szép napot Nektek!
Megyek, megsütöm a mézest! ;)

Anita